HOME - Képgalériák - Fórum - Kiadványaink - Letöltések - Kedvenceink

 

 

 

 

 

 

 

 

LEGO Rodok LlamaDalai garázsából

  1. Dragster

Régebben aktívan építettem. Nekem sajnos nem volt annyi Lego kockám, főleg nem annyi, amennyi ahhoz kellett volna, hogy mindent megépítsek, ami eszembe jut, de nem panaszkodhatok, mert egy nagyon jó barátomnak rengeteg Legója volt (meg minden más játéka, ami menő volt, igen, még Hotwheels-e is volt), és ami a legfontosabb, nagy része fekete és szürke volt, ami kiváló az űrhajó-építéshez. Így a „tanulóéveimet” nála töltöttem, és kosárpályától kezdve a Monstertruckokon és a motorcsónakokon át az X-wing – Tie Fighter párosig mindenfélét megépítettünk. És ezek nem kicsik voltak, sőt! Az X-wing és Tie Fighter páros méretarányos volt, nem úgy, mint az, amit a Lego kiadott Playsetként. Sajnos akkor még nem volt digitális fényképezőgép, mi is kis pudlik voltunk, így nem készültek képek a műveinkről L. Na, ennyi nosztalgia belefért, most vissza a tárgyhoz.
Ezután évekig nem foglalkoztam a Legózással, nem mintha cikinek tartottam volna, egyszerűen más dolgok kötöttek le. 2008. elején kezdtem el a LEGO Digital Designer (LDD) nevű programmal ismerkedni. Első gondolatom az volt, hogy a jól ismert építőjátékból Hot Rodokat, izomautókat építsek. Sok modellt (MOC – My Own Creation, vagyis „saját kreálmányom (tervezés, építés)) megnéztem az interneten. Ihletet kerestem, egy utat, amin elindulhatok.
Elsőnek inkább minifig-scale (Legoemberkeméret-arányos) járműveket akartam tervezni, építeni. Úgy építek, vagyis általában mindent úgy tervezek, hogy egy részletet „megálmodok”, és utána e köré tervezem a kész művet. Ennél a modellnél sem volt alapkoncepció, csak a fejemben megszületett egy kép a jármű hátsójáról. Milyen elemeket kell felhasználni, milyen lesz az arány, ésatöbbi. Tudtam, hogy kupét akarok építeni, de azt nem, hogy gyorsulási autó lesz.

 

Sajnos a LDD nem rendelkezik akkora alkatrész-készlettel, mint amilyet kívánnánk, de az elképzelések felvázolására alkalmas. Van olyan modellem, amit megítélésem szerint életszerűbbé, és ami a legfontosabb, stílusosabbá sikerült tennem utólagos változtatásokkal, ezt majd egy következő cikkemben kibontom. A jelenlegi modellel kapcsolatban a program hiányossága abban az aspektusban jelentkezik, hogy a felnik és a gumik választéka korántsem elégséges a programban (vagyis akkor, amikor ezt a modellt terveztem még nem volt, a program folyamatosan frissíti az alkatrészlistát). Így maradtam a méretaránynak megfelelő kerekeknél, bízva abban, hogy később lesz majd jobb.
Mikor elkészült a modell, valahogy úgy éreztem, hogy még valamit csinálnom kell vele, így addig-addig építgettem, míg nem lett belőle dragster. Persze néhány megoldás megmaradt rajta, amit egy dragsteren nem nagyon lehet látni. Ilyen például a pilótafülkén kívüli sebességváltókar, amit persze az életben nem lehetne használni, de itt jól mutat. Persze a gyengébb idegzetűek elképzelhetnek egy váltót a beltérbe is.

Ez az egyetlen modell, amit eleddig sikerült úgy megépítenem, ahogy az a fejemben kialakult, amit a LDD-ben megterveztem. Még nem mondom azt, hogy nem lesz rajta változás, de most is elégedett vagyok vele.

 

A második tervezett rodom alapjait az internetről lestem, vagyis hasonlóan megépített modelleket nézegettem, és elgondolkodtam, hogy tudok-e
olyan modellt építeni, ami hasonlóan jól néz ki, de minifig-scale, vagyis bele tud ülni egy legoemberke. Meg persze olyat, ami minden tekintetben tetszik.
Persze ez nem azt jelenti, hogy lemásoltam egy kész modellt, csak ihletet merítettem, maga tervezés ugyanolyan kemény dió volt, hisz ilyen méretarányban kihívás a tervezés, mivel nincs nagyon helye a szokványos megoldásoknak, az ember kénytelen kreatívan, úgymond szabályellenesen építeni. Nagyobb modelleknél, amiket majd később bemutatok, már könnyebb dolga van az építőnek, több megoldást választhat, és több funkciót lehet megvalósítani. Itt is sajnos megmutatkozik a program hiányossága, vagyis az alkatrészlista választéka csekély, sok kényszermegoldást kell alkalmazni, amit talán a valós életben megépített modellnél ki lehet cserélni. Persze a valódi modellnél más hibák is megmutatkozhatnak, amit a tervezőprogram nem tud kimutatni, gondolok itt a teherbírásra, a nem megfelelő kapcsolódások erősségére. Ezeket is mind a megépítés során kell kiküszöbölni. Jöjjön most már a második modell.

Gondoltam építek egy roadstert, jelentősen megkönnyítve ezzel a saját dolgom: nem kell tetőt szerkesztenem, nem kell megoldani, hogy alá lehessen passzírozni egy figurát.
Az alapmodell a ’32-es Hi-Boy roadster volt, és a Lego alkatrészek milyenségéből kiindulva egy streetrodot építettem, mivel matt kockát nehezen lehet kreálni, és szentségtörésnek is számítana. Nyitott motortérrel képzeltem el, mivel így látványosabb a modell, azt meg hogy a motor kidolgozott legyen, és nyitható motorház legyen, ilyen kis méretben nagyon nehéz megoldani, az LDD-ben meg szinte teljesen lehetetlen. Így maradt a nyitott motorház.

 

Most is a gépjármű fara volt a vezérfonal, vagyis azt képzeltem el először, ott kezdtem el építeni a rodot, ehhez választottam hátsókereket, onnan építettem fel az egész kasztnit.

Aztán a motortér felépítése következett, mely nagy invenciót nem tartalmaz, szabálytalan is, de a rodos kinézethez szükséges volt ez a lépés, mivel így meg lehetett oldani azt, hogy a motor viszonylag részletes, mégis elég keskeny legyen. A fényszórókat a programban fémes színű elemeket használtam, a motorra is ilyen rácsot raktam, de ez sajnos a képeken nem látszik.
Négy színkombinációban terveztem meg a modellt, de megépíteni még nem volt alkalmam élőben, mivel mostanában az öntöttfém-modellek gyűjtésére koncentráltam.
Idén szeretnék még sok lakatrészt szerezni, és megépíteni ezeket a roadstereket is.

Lama Dalai

Tovább a teljes cikkhez....

 

 

  
 

mindenjatek.hu 2008